Interjú Normand Rogerral
„Akkor vagyok elégedett, ha valami pont a megfelelő hangon és finomsággal szólal meg”
Interjú Normand Roger kanadai hangdirektorral, aki számos Oscar-díjas animációs rövidfilmnek volt a zeneszerzője és a KAFF-on a zene és az animáció kapcsolatáról fog egy előadás keretében mesélni nekünk.
Hogyan került az animációs film közelébe?
Korán elkezdett érdekelni a képzőművészet, illetve a zene és a képek kapcsolata. De nem gondolom, hogy ez valamiféle előzménye lenne a zeneszerzői pályafutásomnak, sokkal inkább volt ez egy ifjú ember útkeresése. Művészeti főiskolára 1968-ban kezdtem el járni, gondolom mindenki számára ismerős az évszám. Szóval, ha nem az utcán voltam valami tüntetésen, a képzőművészetek terén képeztem magam, de emellett zenéket írtam és muzsikáltam is. Megismerkedtem pár fiatal művésszel, többek között Pierre Veilleux-val, aki nem sokkal később az NFB-nél (Kanadai Film Alap) kapott lehetőséget, hogy elkészítse az első filmjét. Mivel ismerte a zenémet, engem kért meg, hogy legyek a film zeneszerzője. Azóta szinte folyamatosan filmzeneszerzéssel foglalkozom.
Azt állítja magáról, hogy autodidakta módon lett zeneszerző. Ez jelentett bármiféle nehézséget annak idején, amikor a filmes zeneszerzői pályafutása elkezdődött? Nos, valóban nem jártam konzervatóriumba, akkoriban túlságosan szűklátókörűnek tartottam őket. Tizenkét éves koromban kezdtem gitárleckéket venni egy egészen jó tanártól, ő szerezte nekem az első munkámat is: egy közeli városban már én adhattam gitárleckéket, majd hamarosan bemutatott egy másik zenetanárnak is, akitől több éven át tanultam összhangzattant, zeneszerzést és a hangszerelést. Ezután klasszikus zenét tanulhattam, de a jazz terén és más stílusokban is képeztem magam, sőt, az évek során több rock bandában is játszottam. A legelső csapatokkal főleg táncesteken és esküvőkön léptünk fel, aztán elkezdtünk saját zenéket is játszani. A saját próbálkozásaim során tanultam meg, hogyan kell filmzenét írni és milyen jellegű kíséret illeszkedik egy-egy adott mozgóképi anyaghoz. |
|
Frederic Back Reccs! című filmjének zenei felvételei. |
AZ NFB-nél, ahol még a hetvenes években kezdtem el zeneszerzőként dolgozni, kezdetben két tapasztalt zeneszerző volt a mentorom, Maurice Blackburn, aki Norman McLaren Blinkity Blankjéhez, és Pierre Brault, aki például Péter Földes Éhség című filmjéhez szerzett zenét.
Az animáció hangi világa különösen hangsúlyos eleme az egyes animációs filmek által fölépített univerzumoknak. Miben tér el az élőfilm és az animáció számára komponált hangi világ?
Sokszor teszik fel nekem ezt a kérdést, és többször jelentek meg publikációim is erről. Azt szoktam mondani, hogy az animációs technikák mindenféle műfajra nyitottak, legyen szó klasszikus rajzfilm-komédiáról vagy
absztrakt kísérleti filmről.
A nagyon személyes, erős vizuális tartalmak révén ezekben a filmekben gyakran még párbeszéd sincsen, és nem a történetmesélés a fő céljuk. Emiatt a szerkezetük is sokkal művészibb vagy kísérletezőbb és ez persze hatással van a hangi világra is. A hangeffektek lehetnek realisztikusak, karikatúraszerűek vagy akár egészen szürreálisak is. Persze erről sokkal könnyebb lesz majd filmes példákon keresztül beszélnem a KAFF-on. |
|
Gayle Thomas "A Sufi Tale" című filmjének zenei felvételei. (1980) |
Ön szerint mennyire kell önálló életet élniük ezeknek a filmzenéknek? Szokott saját zenéket is szerezni?
Egész életemben csak filmekhez, tévés műsorokhoz vagy installációkhoz szereztem zenét. Igazából időm sem volt másra, de így sincs hiányérzetem. Igenis nagy kihívás, hogy az ember megtalálja a megfelelő zenét egy adott projekthez. Akkor vagyok elégedett, ha valami olyat hoztam létre, ami pont a megfelelő hangon és finomsággal szólal meg, és ezzel segíteni tudtam a rendezőnek abban, hogy a film elérje a célját. De ha az ember jól is akar keresni, és még híres is akar lenni, nos, az már egy másik történet. |
|
Koji Yamamura Muybridge huzalai című filmjének hangfelvétele. |
Hogyan emlékszik vissza, melyek voltak a legkedvesebb, legizgalmasabb feladatai?
Számtalan rendezővel dolgoztam együtt a világ minden tájáról. Azt hiszem, a legnagyobb kihívás mindig az volt, hogy alkalmazkodni tudjak a különféle stílusokhoz és személyiségekhez. A különféle animációs filmeket és mellettük az élőszereplős és dokumentumfilmeket, installációkat, tv-sorozatokat, reklámfilmeket mind-mind kihívásként éltem meg, de egy sem volt olyan, amit ne tartottam volna izgalmas feladatnak.
Mit tud a magyar animációról, ismeri a magyar animációkat, rendezőket? Nem vagyok túl jó az animációs ki kicsodában, de például Rofusz Ferenc A légy c. filmjére határozottan emlékszem, talán Annecyban láttam először, és abban az évben az volt a kedvenc filmem. Az utóbbi évekből M. Tóth Géza Maestroját ismerem, Cakó Ferenc homokanimációs előadásai pedig egyenesen lenyűgöznek. |
A vándor című animációban és a Pezsgős szafari című dokumentumfilmben együtt dolgoztam egy kanadai rendezővel, George Ungarral, aki szintén magyar származású. (Az előbbi filmet a KAFF-on is vetítjük – a szerk.) Igazából a legmeghatározóbb filmes élményeim az elmúlt évekből szinte mind magyar filmek voltak, de ahogy látják, igen keveset tudok a magyar animációkról, ezért remélem, hogy a KAFF-on majd kiművelődhetek ezen a téren.
Dióhéjban miről fog nekünk mesélni a KAFF-on?
Egy válogatást fogok bemutatni azokból a filmekből, amelyeknek én voltam a hangrendezője. Ezek alapján fogok majd a hangsáv sajátosságairól, illetve a zene és a hang szerepéről mesélni. Mindenkit nagy-nagy szeretettel várok az előadásomra és a hozzá kapcsolódó filmvetítésre is!
Normand Roger június 17-én, pénteken délután 2 órakor tart előadást a Kulturális és Konferencia Központ 32-es termében. Az előadáshoz tartozó filmválogatást másnap, 18-án délután 4-kor lehet megnézni ugyanitt a színházteremben. Normand Rogerről és az előadásáról az alábbi linken lehet többet megtudni magyarul.
- Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
- |
- 6000, Kecskemét, Deák tér 1.
- |
- Tel: 76/ 481-788
- |
- Fax: 481-787
- |
- E-mail: kfilm@kecskemetfilm.hu
- |
- Web: 2011.kaff.hu